A csók öröme

„A csók a legrövidebb távolság két ember között.” – állította Henny Youngman, amerikai komikus. A kialakulása évezredekkel ezelőtt kezdődött, amikor az emberi faj, ellentétben az állatokkal, új módszert eszelt ki a közösülésre, férfi és nő egymás felé fordult, mellkasuk, arcuk összeért.
Egyes elméletek szerint az őskorban az anyák úgy táplálták gyermekeiket, hogy a megrágott ételt szájukon keresztül juttatták utódaik szájába, majd felnőttként is folytatták az élvezetet adó példát. Az egyiptomiak egyfajta „illatcsókot” váltottak, ami abból állt, hogy az egyik fél az orrát a másik arcához szorította, és beszívta annak illatát.

A történelmi eredettől függetlenül, a csók utáni vágy a pszichénk legmélyén rejtezik. Freud a szájat tartotta a születés után kialakuló első erogén zónának, mert a szoptatás élménye a gyerek számára, elmélete szerint, a gyermeknek egyfajta szexuális kielégülést okoz. Ez az orális élvezet az embert egész életében kíséri.

A csók folyamán megközelítőleg harminc arcizmot mozgatunk meg, és kb. tizenkét kalóriát égetünk el. Az ajkak érintkezése közben - ami az esetek 95 százalékában több mint egy percig tart – a testünkben változások következnek be: a száj enyhén megduzzad, a felerősödő véráramnak köszönhetően melegebb lesz, érzékenyebbek leszünk az illatokra. Ezen kívül megugrik a pulzusszám csaknem a duplájára, megnövekedik az endorfintermelés. Az endorfinok olyan hormonok, amelyek a fájdalomérzetet nyomják el, így egy hevesebb szerelmes pillanatban a gyönyörre tudunk koncentrálni. Mindez bizonyítja, hogy a csóknak önmagában is fontos szerepe van, nem csupán a szexuális előjáték egy része.

Az első csók sok ember számára felejthetetlen élmény még akkor is, ha az a kapcsolat nem is volt oly jelentékeny, és később már az illető nevére sem emlékszik, kitől kapta. Meglehet, hogy a csók pillanatában sem volt erről információja. Egy 1997-ben, Európában végzett felmérés szerint az emberek 22 százaléka örömmel gondol vissza arra a pillanatra, 8 százalékuk kifejezetten felkavaró élményként emlegeti, 16 százalékuk az égvilágon semmire nem emlékszik, kivel, mikor, hol történt az első csók. 16 százalékuk, ennek nagy része nő, kellemetlennek tartotta az első fiú effajta közeledését.

William Cane – aki több értekezést is írt a témában – felméréseket végzett a két nem eltérő csókszokásairól. Adatai azt látszanak igazolni, hogy jelentős eltérés van férfiak és nők között, hogy hova szeretik adni, illetve kapni a csókot. A nők 98 százaléka élvezi, ha nyakát puszilgatják, míg a férfiaknak csak 8 százaléka. A fülekkel is hasonló a helyzet: a nők 95 százaléka kifejezetten igényli az fülcsók nyújtotta örömöket szemben a férfiakkal, akiknek csupán 57 százaléka szeret fülpuszit kapni. A nyelves csók az, amit mindkét nem tagjai egyaránt szívesen adnak, kapnak (99%).