Szent Valentin emlékére nevenapján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek a szerelmesek napján. Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin. A legelterjedtebb történet szerint Valentint keresztény hite miatt II. Claudius börtöne vetette, ahol ő a börtönőr leányának visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy üzenetet küldött: "A Te Valentinod." Így vált ez az üzenet világszerte is ismertté. A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. Magyarországon 1990-ben éledt fel ennek a napnak a megünneplése. Valentin napot azért tartják, hogy megünnepeljék egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát. Ilyenkor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, ezért Szent Valentinra úgy emlekeznek most, mint a szerelmesek védőszentjére. Ezen a napon nyíltan szabad emlékezni az elmúlt szerelmekre, nem szabad megsértődni, megharagudni. A Valentin napi szokás azt is lehetővé teszik, hogy egy plátói szerelem szenvedő alanya küldjön üzenetet szerelmének. A mai nap mindkét nem képviselői tegyenek azért, hogy az örömé, a kedvességé, a figyelmességé legyen a főszerep.